Komolytalan komolykodások

Ami elvette a figyelmem:

- kigyógyulás T-ből

- lakáskeresés

- lakásfelújítás

- tanulás

- randira járás (sok-sok randi, szinte castingoltam :))

- késő tavaszi nyaralás 

Ami van:

- lakáscsinosítás

- főzni tanulás 

- álláskeresés

- családi vállalkozásba besegítés

- randi, összebújás, együtt alvás, szeretkezés

Meghirdettem a casting nyertesét!  LOVE :)

Miután a múltkor olyan sokszor lecseszett, amiért nem szóltam... szombaton írtam neki egy üzenetet, hogy megyek. Semmi, de SEMMI reakció. Máskor legalább válaszolt, de most még egy lerázós üzit sem volt képes kipréselni magából.

Magas barátnőmmel :) megbeszéltük, hogy a szokottnál is csinosabban öltözünk fel a koncertre... Gaba még asztalt is foglalt a második sorban...

Ültünk a lépcsővel szemben az asztalnál és egyszer csak láttam lefelé jönni a lépcsőn a trió azon 2/3át, akiket nem volt kedvem megdobálni semmivel... Ránk köszöntek, visszaköszöntünk... Előbb elvörösödtem, majd elkezdtem hülyén vigyorogni, mikor megláttam a maradék 1/3ot lefelé sétálni a lépcsőn. Egymásra köszöntünk, majd látszott rajta, hogy nem tudja mit kezdjen a helyzettel. Végül nagy kegyesen odaballagot hozzánk, adott két puszit, bemutattam Gabának, majd elment vacsorázni a többiekkel.

Elfoglaltuk az asztalt, nagysokára elkezdődött a koncert...

Ültem az asztalnál hallgattam a zenét, néztem a színpadon T-t és rájöttem, hogy talán lát engem és inkább kerültem a tekintetét... Néha ellágyultam, mikor elsöprő szenvedéllyel püfölte a dobokat, majd elgondolkodtam rajta, hogy ezt a szenvedélyt még sosem éreztem az ágyában...

Nehéz leírni mi játszódott le bennem. Ültem a szertefoszlott ködöm nélkül és rájöttem, hogy T nem az a pasi, akinek eddig láttam. Annak láttam, aminek látni szerettem volna és amilyen valójában. Messze nem az a fiatalos 40es, akinek gondoltam. Elképzeltem egymás mellett magunkat társaságban és épp olyan meghökkentően festenénk együtt, mint az a pár, akit múlt szombaton Gabával buliba menet láttunk a metrón (60+os hippi bácsi, a hozzá csak félig passzoló 30 alatti neohippi lánnyal... nem volt szép látvány, mikor velünk szemben smaciztak).
Az meg, ahogy viselkedik velem nem fér bele semmilyen viszonyba... Van róla némi fogalmam, hogy milyenek a viszonyok, volt már részem néhányban, de így még sosem viselkedtek velem.

Azt nem tudom még, hogy mit tanultam az esetből, de azt már tudom, hogy szépen kifejlett érzelmi nyomorék vagyok. Csak és kizárólag olyan férfi kell nekem aki elérhetetlen, különben cseppet sem érdekes számomra. Jó lenne lassan megtalálni azt a kicsit elérhetetlen mégis elérhető férfit, akihez néha oda lehet bújni. Addig meg marad a kalandozás.

Gabával megalapítottuk felköltözésemkor a hanyatt-homlok klubot. A terv az volt, hogy megtanít párkapcsolatot kialakítani, én meg megtanítom néha hanyatt is engedni magát... A tervek nem mindig úgy sülnek el, ahogy azt kifundáljuk, mert kettőnk közül én már többször voltam hanyatt, miközben ő csak homlokon gondolkodott... :D

Nem bánom a T sztorit. Bár két találkozás közt T, mint TETŰ módjára viselkedett velem, de ha együtt voltunk, akkor igazi nőnek éreztem magam. Eddig nem vittek randin étterembe vacsorázni, vele 2szer is voltunk. Nem sűrűn készített még nekem pasi reggelit, mire kiérek a fürdőszobából...

Azért meg, hogy érzelmileg bevonódtam ebbe a viszonyba csakis a mécsesek táncoló fénye és a lágy dzsessz okolható a kisházban az erdő szélén... 

Péntek reggel felkeltem, hogy főzzek valami ehetőt legkisebb kistestvéremnek... el is készült az ebéd, pici öcsém útnak indult, hogy hazajusson Békéscsabára...

Ágika mit csinál, ha a T nevű vágyott férfi kedden megpendíti egy cinkos kacsintással, hogy legközelebb pénteken tanít erre???

Hajat mostam, beszárítottam, csini ruha, laza smink... éééééééés itthon ültem egész nap. Na nem az, mert sok dolgom nem volt, amúgy is egész nap ingatlanosokat akartam hívogatni és böngészni az eladó lakásokat... 

Eljött az 5 óra, kezdtem izgulni... majd 6 óra és még reménykedtem... 7kor kezdtem bedühödni... Közben fent voltam love.hu-n, és akkor szakadt el a cérna, mikor megláttam, hogy bejelentkezett... ... ... 9kor ott tartottam, hogy csendesen pityeregtem a saját balfaszságomon...

Szívem szerint írtam volna Tnek egy durva lebaszós üzenetet, de NEM.

Mivel T most megint nem jó fiú, ezért biztosan nem fogok szólni neki, hogy megint megyek majd a koncertjére. 

Volt egy budai randevúm egy orvossal tegnap este. Meg akarom mutatni magamnak, hogy nem csak T létezik. Nem várhatok rá örökké (bár halkan megjegyzem pénteken, ha minden jól alakul feljön hozzám kávézni tanítás után)

A randi... Inkább nem akarok róla mesélni. Egyszer már találkoztam a pasival még év elején. Elkísért ruhát venni. Mit ne mondjak rendhagyó randi volt. Az is!

A héten csakis sminkben voltam hajlandó kilépni az utcára... Meg ugye rá is érek sminkelni, mert nem kell munkába rohannom...

Cicanaci, kötött lila ruhácska, kopogós cipőcske... smink, Chanel napszemcsi (naná, hogy koppincs Bulgáriából) Szerintem magamhoz képest igencsak jól néztem ki :)

Észre is vett egy cuki pasi a buszon (akarom mondani trolin, de igazából mindegy min utaztunk), a Rossmannban flörtölt velem az eladó (a múltkor is ő volt a boltban és vér cikinek éreztem tampont meg betétet venni, mikor a pénztárban volt)

Tehát erőszakkal próbálom felnyitni a szemem, hogy T még csak nem is néz ki jól, rég elmúlt már fiatalnak lenni... Hmmm ezt még gyakorolni kell... Bizonyos szögből kifejezetten csúnya, ez tény, de nem onnan kell nézni... 

Próbáltam elgondolkodni azon, hogy mit szeretek Tben?

Majd rá kellett jöjjek, hogy (azt már régóta tudom, hogy rosszul vagyok összerakva) leginkább az vonz benne, hogy kifürkészhetetlen és nem jön egyszerűen. És mivel ilyen, ebből következik, hogy innentől kezdve minden tetszik benne. A cinizmusa, a zord állarca... a tekintete... Ő maga!

Aztán elgondolkodtam azon is, hogy a vele töltött alkalmak melyik momentumát szeretem és várom a legjobban... Nem tudok dönteni.

Már az előkészületek izgalmát (és valljuk be azért van ebben mindig némi bizonytalanság is) a hol és mikor találkozzunk megbeszélését... a kocsija figyelését... (perverz állat lévén azt is szeretem ha késik, mert közben bosszankodok és szidom, de amint megérkezik minden sziktom visszaszívom...)

Ha vacsizunk, akkor a vacsi közbeni beszélgetés... legutóbb már ugrattuk is egymást... hazaút a kisházig az erdő szélére, miközben minden alaklommal elsüti azt a viccet, hogy most jön a szatíros rész... 

A házikóba megérkezés, mikor gyújtogatja mécseseket és a kutyuk is örülnek nekem...az iszogatás, miközben kifejti milyen ifjú vagyok, hogy kísérő kell nekem az alkoholhoz... az összebújás jó zenére... az elalvás előtti beszélgetés... a reggeli ébredezés... az, hogy sosem tudom mit fogok reggelizni, de abban mindig százszázalékig biztos lehetek, hogy valami nagyon finomat... az együtt reggelizés... hazautat végigbeszélgetés... az idétlen búcsúzás a ház előtt... az érzés ami ezután eltölt hosszú-hosszú órákra...

Jó érzés az, hogy figyel rám és emlékszik pl ilyen dolgokra:

- kispárnával alszom

- a tejeskávét sok tejjel és kevés kávéval iszom egy cukorral ...

Tudom, hogy ez nem sok, de azért már valami. 

Szombat este... és nem ez volt az egyetlen momentum amitől hasonlított az első randira...

Tvel megbeszéltük, hogy kint találkozunk abban a megállóban, ahol először is összeszedett. A megállapodás az volt, hogy megcsörgetem, ha elindultam a Moszkva térről. Meg is csörgettem... Mikor leszálltam a buszról egy ideig türelmesen várakoztam, aztán kezdtem dühös lenni és már fontolgattam, hogy átsétálok a túloldalra és felszállok a hazamenő buszara...

T hívott, hogy nagyon sajnálja, de lenémította a telefonját, stb. Van-e kedvem vacsizni? Hmm... volt. (Tehát ismét vacsi, ismét ugyanott...)

Ismét letolt, amiért nem szóltam, hogy megyek a koncertre. Miután ezt a meccset lejátszottuk érdeklődött, hogy tetszett-e a mit hallottam?

-Akkor most már láttad, hogy szerepelek. Nincs több titok. 

-Hm a láttalak az erős túlzás, mert magas bácsik ültek előttem... De remélem ennél azért van több titkod is! ;)

Vacsi után hazamentünk hozzá. Zene, fények, némi alkohol... Magához húzott, összebújtunk...szeretkeztünk.

Úgy éreztem, hogy az a sok várakozás és türelem ott és akkor nyeri el méltó jutalmát. Őrületesen vágytam már az érintésére, a csókjára... mindenre.

Beszélgettünk, viccelődtünk egymással. Igyekeztem sokat mosolyogni, hisz a legelső levélben a mosolyom volt az ami a legkedvesebb bókot kapta...

Több utalást is tett arra, hogy a felköltözésem okán többször tudunk majd találkozni. Majdnem ott felejtettem valamit nála...

-Ne aggódj, visszakerülne. heti kétszer járok el a házatok előtt.

Megreggeliztünk, ráérősen összekészültünk, hazafelé egész úton beszélgettünk. Búcsúcsók a kapu előtt aa kocsiban...

Ismét semmi konkrétumot nem beszéltünk meg, de majd legközelebb...  

Jól vagyok, de lassan jelentkezhetne... Szeretem ezt az édes mindenen doboló, öreghangú, őszülő szakállú a héten 42 éves pasast! 

Március 8-án délelőtt a fél ház összecsomagolása után kedves szüleimmel kocsiba ültünk és elindultunk a nagy fővárosba felköltöztetni engem...

Még alig indultunk el, mikor Ttől üzenet érkezett: Az elektronika segítségével kívánt boldog nőnapot... Nyilván nem én voltam az egyetlen, aki ezt az üzenetet kapta. Írtam egy mosolygós köszit. Félúton érkezett a kérdés: Mikor leszek pesti lakos... (már csak az esetleges találkozás reményében óvatoskodik e kérdéssel) :):):)

Tegnap este koncerten voltunk egy barátnőmmel. T új zenekarának bemutatkozó koncertjén... Be voltam rezelve nem is kicsit. Félve szürcsöltem a vodkatonikomat, miközben az egyik zenekari tag fel-le szaladgált a környéken. A koncert fantasztikus volt! Szavakkal leírni sem lehet. Szünetben lementünk elszívni egy cigarettát és mikor felmentünk T az előtér közepén beszélgetett egy csapattal. Kikerülni sem lehetett... Egymásra köszöntünk.

A szünet után egyszerűen állandóan libabőrös voltam... És néha már a fejét is láttam, mert elültek előlem...

Mikor fél 1kor hazaértem egy üzent már ott pislogott a telefonomon így: Méénemmondtadhogyjösszfelírtalakvolna..:)

Én úgy értelmezem, hogy örült, hogy ott voltam a koncerten...

Szombaton valószínűleg találkozunk  :D

Nem vagyok egészségesen összerakva, az tuti!

Az utóbbi napokban azon örömködök, ha látom, hogy T be van jelentkezve a társkeresőre... a kettőnk közti kommunikáció, ugyan egyenlő a nagy büdös nullával, de az már jó jel, ha aktív.

Akkor legalább tudom, hogy egyedül van otthon és nem más nővel van.

Hm.. már ez is valami..

T egy piszkos gazember...
DE nagyot dobbant kicsi szívem, mikor pénteken megláttam, hogy tőle kaptam üzenetet.
Bíztam benne, hogy eszébe jutok. Az viszont meglepett, hogy már ilyen korán "reggel" fél 10-kor írt.

Megköszöntem, nyitottam... válaszolt És most mi legyen??? Ő ír - én írok - megint ír - reagálok... Hová vezet ez megint? És lesz újabb csend? Kell nekem ez a játszadozás?

Vele lenni nagyon jó, de ezek a találkozások közötti... izék... az msn, mint kommunikáció kettőnk közt a fossal egyenértékű...

Más lesz, ha felköltözök Budapestre?

Remélem! Csak tudnám hova vezet ez? Mire megyek én vele?

"Nincs kockázat a szerelemben, és ezt te is meg fogod tanulni. Az emberek évezredek óta keresik és megtalálják egymást."

Coelho